Visszajelzések
Megvan már ami elveszett, Az én történetem 2001-ben kezdődött. Egyik éjszaka nem bírtam elaludni, csak pörögtek a gondolataim,végül valahogy sikerült egy órára lehunyni a szememet. Mikor felébredtem azt vettem észre,hogy rettentően remegek és a sírás fojtogat. De dolgoznom kellett menni,így próbáltam magamat összeszedni. Felszálltam a buszra, újra zokogásban törtem ki és a remegés is előjött. Egy gombócot éreztem a torkomban és szúrást a szívemben. Nem tudtam,hogy mi ez és iszonyatos félelem fogott el.Azt hittem ott fogok meghalni. 10 perc után leszálltam a buszról és valahogy eljutottam a bolthoz,ahová dolgozni indultam. A kollégáim kérdezték mi bajom?! Nem tudtam abbahagyni a sírást és elmondani,hogy mit is érzek. Féltem,hogy megőrülök... |
||
A három alkalom története... Colorgenetics terápiával 2011. nyarán találkoztam először. Nem ismertem a módszert, nem tudtam róla semmit, de azt éreztem, hogy nekem ott a helyem és részt kell vennem. Érdeklődéssel vegyes izgalommal vártam, hogy eljöjjön a kezelés napja. Az életem - talán nem véletlenül - úgy alakult, hogy a találkozás előtti napon összecsaptak felettem a hullámok, egyik napról a másikra az akkori életnek nevezett légváram összedőlt. |
||
A Mezőbe Zárt Emlékek Színei… Ha őszintén visszanézek, a negyvenegynéhány évem alatt igazából nagyon kevés időszak volt az, amikor úgy igazán jól éreztem magam. Alapvetően mindig egyedül és nyomorultul éreztem magam, még akkor is, mikor százak ünnepelték körülöttem a sikereim garmadáját… Valahogy… olyan keserves volt a legtöbb nap… |
||
|
|